1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. élőlénynek hím, ill. férfiúi v. nőstény, ill. női jellege.

2. élőlényeknek e jellegük alapján elkülönülő csoportja. a női nem.

3. nyelvt bizonyos nyelvekben a (név)szók ragozását és egyeztetését meghatározó nyelvtani kategória (genus).

4. nép v. irod nemzetség, család. ősi nemből való. | ▸ az emberi nem

5. áll a családnál kisebb, a fajnál nagyobb állatrendszertani egység (genus).

6. fil az osztálynál szűkebb, a fajnál tágabb ált. fogalom (genus). | vál fajta, (vál)faj. a büntetés egy neme. | ▸ a maga nemében

[?]

I. hsz

II. fn ez a szó mint tagadó, visszautasító válasz. nemet mond valamire. | ▸ nemet int

[?fgr ]

1. (tn is ) nép v. vál talál. kincset lel; barátra lel.

2. ▸ a hideg leli | ▸ a hideg leli valakiért, valamiért

3. ▸ mi leli mi lelte?

4. ▸ halálát leli

[?fgr ]

1. <tagadás kif-ére, önálló m-értékű szóként is.> nem fáj; ma nem, majd holnap; ▸ hol volt, hol nem volt ▸ igen is, nem is ▸ nem mintha | <tagadó névm v. hsz kiegészítésére, kettős, ill. párhuzamos tagadásban.> senkit nem láttam; se(m) nem kék, se(m) nem zöld. | ▸ amíg nem várj, amíg vissza nem jövök. | ▸ majdhogy nem

2. <óvatos állításban, az ellentétes fogalmat tagadva.> ▸ nem sok ▸ nem egy ▸ nem minden célzás, gúny nélkül

3. <felkiáltó v. kérdő m-ban, erős állítás, megütközés, bosszúság kif-ére.> hát nem gyönyörű!?; csak nem mégy oda?; ▸ még mit nem ▸ csak nem?

4. <kérdő formájú szigorú v. durva parancsban.> nem mégy innen?!

5. <szerény v. udvarias kérdésben.> nem jönnél el te is?

6. <valamit tagadva, az ellentétes fogalom kif-ére.> a törvény nem tudása.

1. meglát, észrevesz valakit, valamit (, akinek, aminek ottlétéről nem tudott). pénzt talált az utcán. | keresés után észrevesz, meglát. a régi helyén találta. | tn ▸ valakire talál itt is rám talált a leveled.

2. (tn is ) hozzájut valakihez, valamihez. jó állást talált; valakiben hű barátra talál; nem talál követőkre. | vmely kívánt, keresett lehetőséghez, előnyhöz jut. megoldást talál; nem talál nyugtot. | tn ▸ egymásra találtak | tn ▸ magára talál | tn valamilyen fogadtatásban részesül. elismerésre talált; süket fülekre talált.

3. ▸ vhogyan talál zárva találta a kaput. | ▸ vhol találja magát

4. tn az utat keresve eljut vmely kívánt helyre. végre ide találtam.

5. úgy dob, lő v. üt, hogy a dobás, lövés, ütés valakit, valamit (vmely részén) ér. fején talál valakit. | <dobás, lövés, ütés, ill. ennek eszköze> (vmely részén) megüt valakit, valamit, ill. vmely részébe behatol. fejét találta a golyó. | tn beletalál valamibe. a közepébe talált a célnak.

6. tn <megjegyzés, célzás stb. > rátapint a lényegre, az igazságra. | ▸ találva érzi magát

7. tn <kép, leírás> ráillik valakire, valamire, egyezik vele. | tn nép illik, hozzávaló valakihez. nem talál ehhez ez a dísz.

8. valamilyennek ítél valakit, valamit. alkalmasnak talál valamit; szépnek talál valakit.

9. véletlenül v. váratlanul tesz valamit v. történik vele valami. el találsz esni; vigyázz, mert meg talállak csípni!

[ fgr tőből]

1. a térnek az a része, amelyet valaki, valami elfoglal(hat) v. el szokott foglalni. ▸ földrajzi hely; a könyv helye a polcon; egy helyben topog ▸ helyben vagyunk ▸ helyből ▸ jó helyen tapogat ▸ helyén van az esze ▸ helyén van a szíve ▸ rossz helyre megy ▸ nem leli nem találja a helyét | a térnek az a része, ahol valakinek, valaminek lennie kell(ene), ahova való. ▸ a pokolban a helye; van helye a pénznek | vál v. hiv valaminek érvényes, helyes volta, jogosultsága. itt nincs helye a tréfának; helyt ad a panasznak.

2. a térnek meghatározott célra haszn. része. ▸ tűzrakó hely; félreeső hely | (széken, padon) ülőhely. feláll a helyéről; hellyel kínál valakit. | fekvőhely. | helyiség.

3. valamilyen vidék, tájék. erdős, sziklás hely. | helység. ▸ helyben | tört (jobbágy)telek.

4. felületnek vmely része. több helyen viszket a háta. | valaminek a (látható) nyoma. az ütés helye.

5. beszéd, írásmű vmely szakasza, része. az idézett helyek.

6. hiv hatóság, hivatal. illetékes helyen. | sajtó hírforrás. megbízható helyről.

7. munkahely, állás, alkalmazás. fontos helyet tölt be; ▸ helyben van megfelelő embert a megfelelő helyre!

8. (intézményes) férőhely. ösztöndíjas hely.

9. körülmény, helyzet, állapot. (egy) ültő helyében; ha az ő helyében volnék.

10. sp is sorrendnek, rangsornak vmely foka. a ii. hely; az utolsó helyre szorul. | ▸ helyre befut, bejön ▸ helyre fogad | mat többjegyű számban vmely számjegy sorrendi helyzete.

11. (nu-szerűen) ▸ helyén, helyében helyt

[?]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].