Magyar szerkezettár
🪄
ó/nem
ó/[Hyph:Slash]nem

ó1 fn
1. az o hosszú párja.
2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>.ó
ó2 óv
ó3 mn
1. irod ódon, ősi.
2. irod elavult.
3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!
[ fgr ]
ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

____________________
leli
leli[Prs.Def.3Sg]

lel ts (és tn) ige
1. (tn is ) nép v. vál talál. kincset lel; barátra lel.
2.a hideg leli | ▸ a hideg leli valakiért, valamiért
3.mi leli mi lelte?
4.halálát leli
[?fgr ]

i[Prs.Def.3Sg]
____________________
nem1 fn
1. élőlénynek hím, ill. férfiúi v. nőstény, ill. női jellege.
2. élőlényeknek e jellegük alapján elkülönülő csoportja. a női nem.
3. nyelvt bizonyos nyelvekben a (név)szók ragozását és egyeztetését meghatározó nyelvtani kategória (genus).
4. nép v. irod nemzetség, család. ősi nemből való. | ▸ az emberi nem
5. áll a családnál kisebb, a fajnál nagyobb állatrendszertani egység (genus).
6. fil az osztálynál szűkebb, a fajnál tágabb ált. fogalom (genus). | vál fajta, (vál)faj. a büntetés egy neme. | ▸ a maga nemében
[?]
nem2
I. hsz
1. <tagadás kif-ére, önálló m-értékű szóként is.> nem fáj; ma nem, majd holnap;hol volt, hol nem voltigen is, nem isnem mintha | <tagadó névm v. hsz kiegészítésére, kettős, ill. párhuzamos tagadásban.> senkit nem láttam; se(m) nem kék, se(m) nem zöld. | ▸ amíg nem várj, amíg vissza nem jövök. | ▸ majdhogy nem
2. <óvatos állításban, az ellentétes fogalmat tagadva.> nem soknem egynem minden célzás, gúny nélkül
3. <felkiáltó v. kérdő m-ban, erős állítás, megütközés, bosszúság kif-ére.> hát nem gyönyörű!?; csak nem mégy oda?;még mit nemcsak nem?
4. <kérdő formájú szigorú v. durva parancsban.> nem mégy innen?!
5. <szerény v. udvarias kérdésben.> nem jönnél el te is?
6. <valamit tagadva, az ellentétes fogalom kif-ére.> a törvény nem tudása.
II. fn ez a szó mint tagadó, visszautasító válasz. nemet mond valamire. | ▸ nemet int
[?fgr ]
____________________
találja
találja[Prs.Def.3Sg]

talál ts (és tn) ige
1. meglát, észrevesz valakit, valamit (, akinek, aminek ottlétéről nem tudott). pénzt talált az utcán. | keresés után észrevesz, meglát. a régi helyén találta. | tn ▸ valakire talál itt is rám talált a leveled.
2. (tn is ) hozzájut valakihez, valamihez. állást talált; valakiben barátra talál; nem talál követőkre. | vmely kívánt, keresett lehetőséghez, előnyhöz jut. megoldást talál; nem talál nyugtot. | tn ▸ egymásra találtak | tn ▸ magára talál | tn valamilyen fogadtatásban részesül. elismerésre talált; süket fülekre talált.
3.vhogyan talál zárva találta a kaput. | ▸ vhol találja magát
4. tn az utat keresve eljut vmely kívánt helyre. végre ide találtam.
5. úgy dob, v. üt, hogy a dobás, lövés, ütés valakit, valamit (vmely részén) ér. fején talál valakit. | <dobás, lövés, ütés, ill. ennek eszköze> (vmely részén) megüt valakit, valamit, ill. vmely részébe behatol. fejét találta a golyó. | tn beletalál valamibe. a közepébe talált a célnak.
6. tn <megjegyzés, célzás stb. > rátapint a lényegre, az igazságra. | ▸ találva érzi magát
7. tn <kép, leírás> ráillik valakire, valamire, egyezik vele. | tn nép illik, hozzávaló valakihez. nem talál ehhez ez a dísz.
8. valamilyennek ítél valakit, valamit. alkalmasnak talál valamit; szépnek talál valakit.
9. véletlenül v. váratlanul tesz valamit v. történik vele valami. el találsz esni; vigyázz, mert meg talállak csípni!
[ fgr tőből]

ja[Prs.Def.3Sg]
____________________
aaz
____________________
helyét
helybirtokos személyjel-t

hely fn
1. a térnek az a része, amelyet valaki, valami elfoglal(hat) v. el szokott foglalni.földrajzi hely; a könyv helye a polcon; egy helyben topoghelyben vagyunkhelybőljó helyen tapogathelyén van az eszehelyén van a szíverossz helyre megynem leli nem találja a helyét | a térnek az a része, ahol valakinek, valaminek lennie kell(ene), ahova való.a pokolban a helye; van helye a pénznek | vál v. hiv valaminek érvényes, helyes volta, jogosultsága. itt nincs helye a tréfának; helyt ad a panasznak.
2. a térnek meghatározott célra haszn. része.tűzrakó hely; félreeső hely | (széken, padon) ülőhely. feláll a helyéről; hellyel kínál valakit. | fekvőhely. | helyiség.
3. valamilyen vidék, tájék. erdős, sziklás hely. | helység.helyben | tört (jobbágy)telek.
4. felületnek vmely része. több helyen viszket a háta. | valaminek a (látható) nyoma. az ütés helye.
5. beszéd, írásmű vmely szakasza, része. az idézett helyek.
6. hiv hatóság, hivatal. illetékes helyen. | sajtó hírforrás. megbízható helyről.
7. munkahely, állás, alkalmazás. fontos helyet tölt be;helyben van megfelelő embert a megfelelő helyre!
8. (intézményes) férőhely. ösztöndíjas hely.
9. körülmény, helyzet, állapot. (egy) ültő helyében; ha az ő helyében volnék.
10. sp is sorrendnek, rangsornak vmely foka. a ii. hely; az utolsó helyre szorul. | ▸ helyre befut, bejönhelyre fogad | mat többjegyű számban vmely számjegy sorrendi helyzete.
11. (nu-szerűen) ▸ helyén, helyében helyt
[?]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-t1 rag
I. tárgyrag
1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.
2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].
3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].
4. vmely helyen. [járja] a falut.
5. valamennyi ideig. öt évet [ült].
6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].
7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].
II. hat értelmű tárgy ragja
1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].
2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].
3. biz:mit? mit [tűröd]?
-t2 a befejezett mn-i ign képzője -tt
1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].
2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].
3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].
PÉLDÁK #1
  1. asztal (szótár)
  2. asztalos (szótár)
  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
PÉLDÁK #2
  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
  4. (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
PÉLDÁK #3
  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
  1. alapító tagokos gyerek
  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
PÉLDÁK #4
Kapcsolat • szerkezettar@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2024